Hatalom

Örömteli és kiteljesedett érzés egy új tetoválás megálmodása,majd a jövőbeli kibontakozása és a bőrbe ágyazott formavilág életre kelése. Mindannyian,akik erre szánjuk pénzünk ės idejünk egy részét állìthatjuk,hogy simán megéri az utánajárás,a tervezgetés és a fájdalom.
Budapestre térve -jó pár év után-gondoltam mennyi fasza tetováló van,szuper szìnvonal,no oda rakom a hátam. Az illetőt megkérdeztem,hogy van-e kedve hozzá, szìvesen vállalja-e? A válasz igen volt Bp.belvárosában,szupi szalon ,kedvesség?! Az első találkozásig és tetoválásig kb. Minden rendben ment,majd a folytatás le lett mondva betegség végett,ellenben be lett igérve a következő hétre az újabb időpont megadása.....
Az ugye az én dolgom,hogy emiatt vettem ki 1 hét szabadságot február elejèn...nyilván jobb alkalmat is találtam volna rá. Mindegy,ezt a balsorsnak tudtam be és elutaztam a kutyámmal Olaszországba.
Idáig semmi,azonban 3 hét várakozás és üzenetìrások közepette,amire semmi válasz nem érkezett,kezdett borulni a fekália a biliből ésemelkedett az amúgy alacsony vérnyomás.
Eközben persze láttam,hogy "fent van" ,látja amiket ìrok nagy valószínűséggel,pesze pont nem érdekli.
Namármost,ha te megkárosìtasz bárkit azzal,hogy nem jelensz meg a megbeszélt időponton,akkor téged ugyanúgy megkárosítanak,mikor az idődet semmibe véve átlépnek rajtad.
Ezek után a tetováló szalonnák írtam egy igen,na lehet bunkó levelet,de mentségemre legyen mondva,hogy egy nőt NEM lehet ignorálni következmények nélkül. Ez a legrosszabb ,amit velünk tehet valaki....
A hab a sajtra pedig,hogy a tünci-kedves recepciòs lázán közölte,hogy cí ré küldik a számlát.....mondanom sem kell,hogy a horror árú iparosmunkáról azóta is jön a számla...